Projekt rövid bemutatása

A "BulHun - Két kultúra találkozása" nyelvi projekt lehetőséget adott diákjainknak arra, hogy betekintést nyerjenek egy számukra ismeretlen nyelvbe. A másik ország nyelvének néhány hétköznapi kifejezését megtanulták, ezzel próbálták a nyelvi korlátokat lerombolni, a másik kultúráját közelebb hozni magukhoz és belekóstoltak az idegen nyelvi kommunikációnak egy újabb formájába.

A diákoknak különböző feladataik voltak: rövid klippeket hoztak létre, melyben hétköznapi szituációkat játszottak el, prezentációkat készítettek szokásaikról, fordításban ugyan, de megismerkedtek a másik nyelv egy versével. A projekt során létrehoztak egy naptárt is az eseményekről. Ezen feladatok mellett egy képes-hangos szótár segítette őket a másik nyelvének megismerésében.

A diákcsere eredményeként a tanulók megismerték és összehasonlították a két ország kultúráját, hagyományait, mindennapi életét, az iskolát, hobbikat, érdeklődési köröket és betekintést nyertek az oktatási rendszerbe.

És végül létrehoztak egy website-ot, amelyen megjelennek a két év programjai, a projekt alatt létrehozott munkák. A web-site a két ország nyelvén és angolul, a projekt nyelvén íródott.

Európai hozzáadott érték

Mind a két országban olyan nyelvet beszélnek, melyeket Európában kevesen. A folyamatos kommunikáció, bemutatkozások, prezentációk készítése közben a diákok egyre jobban megismerték a másik ország kultúráját, tudatosították magukban saját értékeiket.

A két ország között az utóbbi években, évtizedekben jóval kevesebb kapcsolat van, mint előtte, jelenlegi diákjaink gyakorlatilag semmit nem tudtak Bulgáriáról. A projekt kapcsán egy fehér folt vált színesebbé, értelemmel telivé számukra.

A projekt konkrét célkitűzései

Európa két kevéssé beszélt nyelvének (bolgár és magyar) felfedezése a diákok számára.

Alapszókincs elérése a két nyelvben a leghétköznapibb témákban.
A két nyelv népszerűvé tétele, ismeretek megszerzése a két ország földrajzáról, történelméről, konyhájáról, hagyományairól, életstílusáról, nem csak a résztvevő diákok körében, hanem az iskolatársaknál is.

Interkulturális párbeszéd létrehozása hagyományokról, zenéről, mindennapi életről, összehasonlítva a két országot.

Az angol nyelvi kompetencia növelése. Mivel a projekt elsődleges nyelve az angol, a kommunikáció nagy része azon folyt, motivációt jelentett a diákoknak az angol minél jobb elsajátítása.

Az ének, a történelem, a földrajz, az irodalom és az angol órák, az iskolai élet újraértékelése. A diákok kezdeményezőképességének, kreatív ajándék ötleteinek támogatása.

A csapatmunka erősítése, a különbségek elfogadásának, tolerálásának erősítése.

Kommunikáció és együtt működés

A kommunikáció szinte kizárólag az interneten zajlott, (email, Skype, msn, facebook, etc.) és csak nagyon ritkán postán (az is csak a tanárok között). A diákcsere alatt a közvetlen kommunikáció volt a jellemző, kiegészítve sms-ekkel, sürgős esetekben. A jelenlegi tanév elején érezhető néhány, a diákcserében résztvevő diáknál az idegen nyelvi kommunikációhoz való hozzáállás megváltozása.

Ahhoz képest, hogy nem ismertük egymást, a kommunikáció és az együttműködés szinte teljesen zökkenőmentesen zajlott. Egy igen kicsi zökkenést jelentett, hogy a partneriskolát a koordinátor tanár elhagyta, de ez is áthidalható volt, egyrészt az új koordinátor nyitottsága, segítőkészsége révén, másrészt a régi koordinátor is visszajött és besegített. Amikor az új koordinátorral, de főleg az utca emberével (buszpályaudvar pénztára, pincér, stb.) kommunikációs problémák adódtak, akkor előásásra került a régi tudás, az orosz nyelv.

A partnerek azonos mértékben vettek részt a munkában, felelősségek, feladatok egyenlően lettek elosztva, megvalósítva. A bolgár koordinátorok, a koordinátorságból adódóan több feladatot vállaltak és teljesítettek, diákjaik nyitottak voltak ránk.

Értékelés és a folyamatok nyomon követése

A projekt elején kérdőívek kitöltésével mértük fel az alapokat és az elvárásokat, melyből kiderült, hogy a magyarok gyakorlatilag semmilyen tudással nem rendelkeznek a partnerországról. A koordinátorok folyamatosan tartották a kapcsolatot a diákokkal és a résztvevő tanárokkal, begyűjtve az észrevételeket, a folytatás stílusát ehhez igazítva.

A "Mit tudsz a partnerországról?" és a "Mit tanultál a partnerországról?" verseny a második diákcserén, Bulgáriában zajlott, nagy sikerrel, amiből az derült ki, hogy kellő nyitottsággal rengeteg ismeret elsajátítható.

A diákok, a kezdeti szervezési nehézségek és helyenként fellelhető szülői hozzáállás ellenére sokat tanultak a partnerországról a partnerország nyelvéről.

Számomra több kisebbnek tűnő siker lett a legfontosabb. Olyan diák, akit nem fogadtak el előtte az osztályban, a közös munka folyamán sokkal "beljebb került szociálisan", és addig szótlan, angolul nem nagyon beszélő tanulók, ha korosztállyal, az angol nyelvet nem tökéletesen beszélővel találkoznak, szinte kinyílnak. És ami a projekt utáni tanév kezdésénél kiderült, ez a hatás tartós, most már az órán is sokkal többet és folyékonyabban kommunikálnak.

Arra kaptak példát a diákok, hogy mennyire tanulunk az iskolának, és mennyire az életnek. Hogy használható tudást kapnak az iskolában is.

A magyar iskolában a kollégák, iskolatársak egy szeptemberi kiállítás keretében kapnak információkat a projektről.

Már a szűk körű (vezetőségi és a közvetlen kollégák felé történő beszámoló) tájékoztató és a nem hivatalos (diákok egymás közötti kommunikációja) nyomán egyre nagyobb az érdeklődés hasonló Comenius projektek iránt.

A projekt hatása a diákokra és a helyi közösségre

A nyelvtudás fejlődése egy nyelvi projektben, amikor folyamatos kapcsolat van a két ország diákjai között, megkérdőjelezhetetlen.

Az IKT eszközökre vonatkozó fejlődésnél azért írtam közepes hatást, mert, lévén számítástechnikai szakközépiskola, a kiindulási szint elég magas volt, gyakran a diákok tudására támaszkodhattak a tanárok is a kommunikáció, a weblap-készítés terén.

A diákok szociális érzékenysége két irányból is fejlesztést nyert: egyrészt a partnerintézmény egy iparilag kevésbé fejlett, jelenleg nem fejlődő, magas munkanélküliséggel küzdő régióban van, infrastruktúrája még nem annyira fejlett, mint a mienk, a diákok szembesültek a szociális különbségekkel. Másrészt itthon is előkerült, hogy ki hány diákot tud fogadni, tud-e olyan utazni, aki nem fogadott, stb.

Mivel korosztállyal találkoztak, mivel mindennapos helyzetekben meg kellett állják a helyüket, ezért a motivációjuk növekedett, önbizalmuk főleg a kommunikáció terén. Eddig nagyrészt abban a helyzetben használták az angolt, amikor náluk sokkal jobban beszélő volt a társ (tanár), most pedig hallották, hogy a velük egykorúak sem beszélnek tökéletesen, mégis meg lehet őket érteni.

A partner országról, annak kultúrájáról, nyelvéről egyrészt a levelezés, a bemutatkozó leírások kapcsán, másrészt a diákcsere kapcsán kaptak igen széles körű betekintést.

A szülők, bár említettem a "bolgár vendéget nem vállalunk" hozzáállást, azért zömében nagyon pozitívan álltak a projekthez, abban a gyerek érdekét, nyelvtanulási lehetőségét látták. Olyan szülőket ismertem meg a projekt kapcsán, akik addig szülői értekezleteken sem jelentek meg.

A más helyi szervezetekkel most kezd el kialakulni a kapcsolat. A projekt termékeket, és a csere utak alatt készült fényképeket bemutató kiállítás megnyitóján a helyi bolgár kisebbségi önkormányzat és a Bolgár-Magyar baráti Társaság is képviselteti magát szeptemberben.

Illetve a Szent László Gimnázium médiaszakos diákjai - már régi, jól működő kapcsolat alapján - jönnek riportot készíteni.

A leglátványosabb, a hangos-képes szótár az EST adatbázisban bárki számára hozzáférhető lesz.

A helyi médiában megjelenés, illetve a diákok között terjedő, informális információáramlás a maguk szintjén az érdeklődést fokozzák, reményeim szerint más osztályok is kedvet kapnak hasonló projektekre. Ilyen irányú, szóbeli visszajelzést már kaptam is.

A kollégák számára is példaértékű a projektünk, ez volt az iskolában az első, hosszabb lélegzetű kooperáció más intézménnyel, többen rájöttek, hogy ők is szívesen csinálnának ilyet az osztályukkal.

Bulgáriai programunk

Számtalan közös program, iskolalátogatás, magyar-bolgár sportesemény, kirándulás és kötetlen program során ismerkedtek a diákok egymás országával, kultúrájával, szokásaival.

Az iskolában az iskolai néptánccsoport fogadott minket, be is vontak a táncba, majd a vezetőség köszöntött.

Több iskolai program (közös ételkészítés, előadások zenékről, nyelvi feladatok megtekintése, mellett közös kirándulásokat is szerveztek a vendéglátók. Eljutottunk Balcsikba, Várnába, és a sokak által még sosem látott tengerhez is. A Fekete-tengernél még csak a koordináló tanár járt, de volt olyan, aki nem hogy tengert nem látott, de még külföldön sem járt.

Nagy sikert aratott a helyi néprajzi múzeum és a magyar diákok számára újdonságként ható régi bolgár építészet, legyen szó a dobricsi óvárosról, vagy a várnai székesegyházról.

Külön meglepetésként hatott a magyartól gyakran igen eltérő íz világ, illetve a középületekben a magyar használó számára idegen higiéniai felszerelés.

A bolgár családok igazán kedvesen, barátságosan fogadták diákjainkat, mindenki a maga keretei között, de maximálisan igyekezett országát a legjobb színben feltűntetni, hétvégi és más programokkal. Tudok diákról, aki a nagypapával is sakkozott, és lelkesen mesélte, hogy egyszer sikerült megverje.

A hivatalos programok mellett jutott szabadidő is. Néha a magyarok maguk töltötték el az időt, de sokkal gyakrabban a bolgár fiatalokkal együtt mentek el szórakozni.

Bővebb információt, és további képeket itt találnak.